Ó te jó ég. Erről a blogról már totál elfeledkeztem...

Remélem mindenki jól van, aki erre járt. Még azok is, akik csúnyákat írtak.

Jó lenne folytatni itt az okoskodást. El sem tudnátok képzelni, hogy mennyivel bölcsebb lettem a 3 év alatt :)

Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de kicsit káosz volt nálam, meg írni sem volt nagyon ihletem.

Egy tavaszi történést szeretnék megosztani veletek.

Pár napig olyan furán fájt a fejem, kapart a torkom. Aztán egy szép péntek este belázasodtam.
Felnőtt életem során először. Fura volt. Szombaton még gyenge voltam, de már lázam nem volt.
Hétfő délután beszéltem a háziorvossal, kedden teszteltek. Közben semmi bajom nem volt, a
gyengeség maradt. Csütörtökre megint lázam lett, és még aznap jött az eredmény, egy negatív PCR
teszt… Hívtam az orvost, mondtam, hogy valami nem kerek, akikkel együtt élek, mind pozitívak,
tünetesek. Mondta, hogy akkor küld még egy mentőt. Pénteken (Nagypéntek) már rendesen lázas
voltam, ekkor már a gyorstesztem is rögtön pozitív lett… Na és innentől kezdve Húsvét utáni keddig
nem nagyon tudtam felvenni a fonalat. Folyamatos láz, gyengeség, fejfájás, nem hogy javult volna, de
romlott az állapotom. Kedden az orvos ledobta az atomot: a Favipiravir és az antibiotikum mellé
kaptam jó kis szteroidot és egy csipetnyi vérhigítót is… Ahogy magamévá tettem az első adagot
ezekből, már jobban lettem. Innentől úgy bő 2 hét telt el, mire azt tudtam mondani, hogy talán már
hasonlítok a 100%-os vírus előtti önmagamra.

A fizikai része a vírusnak az sem volt kellemes, de állítom, hogy a lelki része jobban megterhelt. Mikor
a csapból is az folyik, hogy a korombeliek, sőt még a nálam fiatalabbak is belehalnak ebbe a
kórságba… Na az odacsapott. A tudatos részem végig tisztában volt azzal, hogy igen nagy a hype a
betegség körül, és ez a mai „újságírás” már messze áll a tényszerű információ szolgáltatástól, inkább
csak a szenzációt kergetik. Ezért tolják, nyomatják bele az arcodba, hogy lám lám senki sincs
biztonságban. „Rettegj, félj és borzadj” ugyebár. Szerintem még időben leálltam minden ilyen
csatorna olvasásával, mielőtt végérvényesen bepánikoltam volna, és ezt ajánlom mindenkinek, aki
netán hozzám hasonló helyzetbe kerül.

Hogy mi a tanulság? Nos nem sok, igazából csak jól esett ezt a rossz élményt kiírnom magamból. De
ha mégis le kell vonnom valami következtetést, hát legyen az, hogy az élet rövid, szeressünk nagyon, szexeljünk sokat :)

Üdv mindenkinek!

Nagyon régen nem írtam semmit. Mondhatni nem okoskodtam bele semmibe. Reményeim szerint ez meg fog változni a közeljövőben. Csak szólok ;)

Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek! :) 

Ennek a posztnak @Lorrh adta az ötletét az alábbi csodálatos cikkel, amit már ugyan olvastam azelőtt, mielőtt ő a figyelmünkbe ajánlotta volna egy másik blogon, de igyekeztem kiverni a fejemből. Nem véletlenül. 

https://szabadnem.444.hu/2020/09/15/kedves-ferfiak-ez-a-8-kijelentes-akkor-is-serto-ha-nem-annak-szantatok

Ha mindenki végigolvasta szépen, vágjunk is bele a pontok kivesézésének. A mártírkodással, áldozatjátszással teli bevezetőn lépjünk valahogy túl. 

1. Aki prűdnek vagy szűzkurvának nevez azért, mert nem akarok lefeküdni vele

Lehet, hogy ha nem azzal a mondattal kezdi a pontot, hogy "Azzal, hogy kifizeted az ebédemet..." még értelmes felvetés is lenne a pont címe. Valóban senkinek nem jár a szex alanyi jogon, de megsúgom, az ebéd sem....

2. Aki arra szólít fel, hogy mosolyogjak

Na ennek semmi értelme. Itt a cikk szerzője azt hiszi, hogy a gonosz férfi meg akarja mondani szegény nőnek, hogy az mit csináljon az arcával. De rohadtul nem erről van szó. Inkább ez a felszólítás azt jelentheti, hogy "ne szenvedjél már ilyen rohadtul látványosan, tönkretéve mindenki kedvét a környezetedben."

3. Aki szerint „túl sok” vagyok 

Talán ennél a pontnál van leginkább eltévedve a szerző. Az, ha valaki sok, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy a másik kevés, vagy összefosta a bokáját a nő szellemi és egyéb nagyszerűségétől. Egyszerűen ez a megjegyzés annyit tesz, hogy "ne produkáld már folyton magad, ne akarj mindenben lenyomni és főleg ne hidd azt, hogy ha hangosan mondod a baromságot, akkor az igazzá válik!" A tévhittel ellentétben a férfiak szeretik az okos nőket, az okoskodó nőket nem szeretik. 

4. Aki megjegyzéseket tesz a ruhámra

Nos, ez egy olyan szinten nulla" probléma ", hogy szót sem érdemel. Szerintem a nők ebben messze többet ekézik egymást. 

5. Aki azt gondolja, hogy hálátlan vagyok, mert nem köszönöm meg neki, hogy ilyen rendes srác

Ha hálátlan nem is, de bunkó az igen. A kedvességet, előzékenységet bizony illik megköszönni. Nyilván rinyálni könnyebb, hogy hová lettek az udvarias férfiak. Hát megmondom hova tűntek, addig pökhendiskedtek velük, addig szégyenítették meg őket a kedvességükért, míg már szarnak bele az egészbe. 

6. Aki szerint ő nem lehet szexista, pusztán csak azért, mert van felesége, lánya

Értem. Tehát már azok a férfiak sem elég jók, akiknek családjuk van, őket sem kíméli a cikkíró. Azokat a férfiakat, is ekézi, akik elvileg az ő általuk elvárt magatartást követik: nőt vesznek magukhoz és gyermekeket vállalnak. Ők is szexisták, mert nem hajlandók a földbolygó összes nője előtt hajbókolni. Vagy nem is tudom, mi itt a cél egyáltalán? De szerintem ő sem. 

7. Aki szerint „csak vicc volt”

A humortalanság nagy átok. Aki nem képes nevetni akár magán is, annak olyan sivár és sanyarú az élete, hogy rögtön elkezdi pontokba szedni az őt férfiak által ért sérelmeket... 

8. Aki más férfiak védelmére kel anélkül, hogy akár csak a probléma puszta létét is elismerné

Itt gurul el a gyógyszer igazán. A cikk írója szerint az, ha egy férfi azzal védekezik, hogy nem az összes pasi bunkó vagy lekezelő, az a valaki szintén a probléma része és nem érti a lényeget ... (wtf??) De mi a lényeg egyáltalán?? 

Had idézzek egy gyöngyszemet:

"Ha azt mondod nekünk, hogy minden a legnagyobb rendben van, akkor elbagatellizálod azokat a harcokat, amiket nap mint nap meg kell vívnunk." 

A pofátlanság, érzéketlenség, szűklátókörűség netovábbja, ahogyan a kedves szerző a nyugati világ által épített, kényelmes kis elefántcsont tornyából kipillantva, egy mani-pedi és fodrász közötti szünetben elmélkedni kezd a nők napi harcairól, küzdelmeiről. Fogalma sincs ugyanis, milyen valós problémákkal néznek szembe a nők világszerte, ez világosan látszik. 

Én azt mondom, hogy az embert folyamatosan érik kritikák, esetleg bántások. Ezek ellen nem lehet tenni. Szerintem fontos, hogy nézzük meg, kitől érkezik a "beszólás". Olyantól, aki közel áll hozzánk, vagy valami vadidegentől. Azt sem árt tudni, hogy a kritizálót jó vagy rossz szándék vezérli. Ezek fényében két dolgot lehet tenni : leszarni a véleményt vagy elgondolkodni rajta és megfogadni a tanácsot. Nem hisztizni, meg a komplett másik nemet hibáztatni a minket ért sérelmek miatt. 

Nem igazán szoktam posztokban magán jellegű sztorikat megosztani, de ez a fejtegetésem igényel némi háttérinformációt. Szóval van nekem egy nagyon jó barátom, akivel szinte gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Volt egy olyan szakasza az életünknek, amikor mindketten nagyon a padlón voltunk, ezt pedig 2-3 üveg bor és kábé ugyanennyi csomag cigi társaságában hetente minimum egyszer igyekeztünk feldolgozni nálam a szobámban. A forgatókönyv igen egyszerű volt, okosra ittuk magunkat, és amikor már nem láttuk egymást a füsttől, akkor csodás filozofálgatások kezdődtek. Persze előfordult, hogy csak Ákos számokat fordítottunk bárdolatlan-angolra, visítva röhögve, próbáljátok ki egyszer megéri. Kedvencem az Indiántánc :D. No de komoly dolgokról is szó esett, és ilyen a megcsalás, szóval azt próbáltuk eldönteni, vajon mi számít megcsalásnak. Az én drága jó barátom pedig szerintem ezt rohadt jól megfogalmazta:

"Az a helyzet számít megcsalásnak, ami közben ha a párod éppen betoppanna, te rosszul éreznéd magad és úgy éreznéd, hogy magyarázkodnod kell"

Tudom, tudom elég szigorú, de hajlok rá, hogy elfogadjam. Hisz a megcsalás nem csupán fizikai lehet, nem egy csók, nem csak egy dugás. Ez már fejben is elkezdődhet, egy tekintettel, egy "ártatlan" érintéssel is akár. Úgy gondolom, hogy nem feltétlenül a fizikai kontaktus milyensége, hanem a szándéka a fontos, mert hát ölelés és ölelés között lehet óriási a különbség. 

Nehéz meghúzni a határt, hisz ez mindenkinek egyénileg kell eldöntenie, hogy mi fér bele egy kapcsolatba, és mi az, ami már nem. Ti hogy vagytok vele? Mi számít megcsalásnak? 

Azon emberek csoportja, akik akaratukon kívül és vágyaik ellenére nem találnak romantikus és szexuális kapcsolatot, ezért kénytelenek cölibátusban, szexmentesen élni. Ez egyfajta jórészt inkább ferfiakat tömörítő internetes szubkultúra, ahol az érintettek saját sikertelenségüket a másik nemnél főleg nem túl vonzó külsejükkel illetve nem megfelelő anyagi helyzetükkel magyarázzák. Ezeket látják a legnagyobb akadályának annak, hogy társat találjanak. Mivel ez nem egy egységes mozgalom, így elég széles a skála, hogy milyen "hangok" bukkannak fel a fórumokon. Így a szimpla mély szomorúságtól, a másik nem iránt érzett lángoló gyűlöleten át, egészen a csalódottságik, dühösen igazságtalanságot kiáltókig minden előfordulhat. Az incel közösségnek nem csinált túl nagy reklámot az sem, hogy körülbelül hat vagy hét tömeggyilkosság elkövetője is az ő köreikből került ki. 

Sokat gondolkodtam arról, hogy hogyan is írjak és mutassam be tárgyilagosan a jelenséget,mivel eléggé kettős érzelmeim vannak a dologgal kapcsolatban. Egyfelől úgy vélem, aki keres, az talál, szóval azért elég sok viszonylag csóró, és még jóképűnek sem mondható pasit látok én nőkkel mászkálni (igaz azok a nők nem is palvinbarbik). Másfelől el sem tudom képzelni, milyen tartósan szex nélkül, intimitás nélkül élni, ezért megértem, ha valakinek ez a hiány rányomja az egész személyiségére, életére a bélyegét. Megoldást erre nehéz találni, mert általában az ember saját magát akadályozza abban, hogy a vágyai megvalósuljanak. Az incel létből való kitöréshez pedig, attól függően, hogy milyen mélyen van az adott személy, akár már szakszerű segítség is kellhet. 

Nagyon sokféle írást, hirdetést és videót találtam a témában. A közös bennük az az, hogy szinte kivétel nélkül mindegyik ingyen fellelhető tanács egy fizetős tanfolyam felé próbál terelgetni minket. Na de nézzük az egyik oldal megfogalmazásában, hogy mi is az a PUA:

"A PUA röviden egy olyan férfi, aki nőkkel való kommunikációban az átlagnál magasabb szintre akar jutni, egy olyan ember, aki az életének a párkapcsolati és ismerkedési részét, illetve a személyiségét és életstílusát tudatosan fejleszti, hogy ezáltal vonzóbbá váljon a nők szemében, hogy sikeresen ki tudjon alakítani egy boldog párkapcsolatot egy hozzá illő hölggyel."

Szóval a célja az egésznek a boldog párkapcsolat...egy hölggyel... hát ez nagyon megható :D. Úgy érzem, elsőre kifogtam a legnyálasabb, legkifinomultabb oldalt ebben a témában. Ugyanis nem gondolom, hogy a "nőfelszedési művésznek" elsősorban egy komoly kapcsolat járna a fejében. 

A másik végletet ebben a műfajban pedig a svájci születésű Julien Blanc képviseli. Az ő munkásságáról linkelek egy fotót, ami egy diagramban meséli el, hogyan is kell bánni a nővel. Amint láthatjuk, ő már nem csak a felszedésben, de a nő megtartásában is szívesen ad tanácsot...

A pasit egyébként kitiltották több országból is. 

Szóval megtaláltam a két végletet. Ami közötte van az engem sokszor egy számítógépes játékra emlékeztet. Ilyeneket mondanak, hogy "targetelik" a célpontot, elhárítják az akadályokat (pl. barátnő), amik köztük és a nők meghódítása között vannak, majd a már amúgy is szint szerint kategorizált nőknél pontokat szereznek a különböző "nyitásokkal", illetve a nagyon fontos dominanciájuk fitogtatásával. A cél a nő megszerzése (vagy leterítése...ebben nem voltam biztos :)). Teljesen olyan érzést keltettek bennem, mintha valami földönkívüli faj lennénk mi nők és nem lehetne velünk normális emberi módon beszélgetésbe elegyedni. 

Mégis a nagy kérdés az, hogy nőként hogyan is álljak ehhez az egészhez, szabad-e "haragudni" a PUA-ra. Nyilván szabadni szabad, de nem érdemes. Ennyi erővel a pasik is haragudhatnának a sminktanácsadókra vagy stylistokra, akik megmondják a nőknek, hogyan legyenek vonzóbbak. 

Engem inkább az egészben az aggaszt, hogy van egy olyan női célcsoport, akit tényleg le lehet venni a lábáról olyan viselkedéssel, mint amit ezek a "művészek" hirdetnek. Ez szerintem azért is lehetséges, mert sok nő összekeveri a bunkóságot, flegmaságot a férfias határozottsággal. A kettő pedig nem ugyanaz. Utóbbi egy valódi, magával rendben lévő férfiból árad, míg az előbbi a flusztrált kis lúterek ismérve. Ha a nők többsége szembe röhögné az ilyen vagyonokért csajozni tanult macskajancsikat, lehet nem lenne rájuk igény. A PUA csak egy válasz, egy reakció, ami azon megfigyeléseken alapul, hogy vajon mi kell a nőnek... Szomorú, ha ez kell. 

Ki számít ribancnak?

Technikus úr blogján olvastam erre a kérdésre egy nagyon figyelemre méltó számítást:

"Egy nő akkor ribanc, ha a jelenlegi életkorából kivonjuk azt az évet, amikor elveszítette a szüzességét és ha a kapott szám kevesebb, mint ahány szexuális partnere volt." (a teljes posztot alul linkeltem) 

Ahhoz, hogy értékelni tudjuk ezt az elméletet, már csak a játék kedvéért is, túl kell lendülnünk azon, hogy" jujj ezek ribancoznak itten mostan". Azért is érdemes ezt a sértődést elengednünk, főleg nekünk nőknek, mert semmit nem tehetünk a megbélyegzés ellen. Valaki szemében mindig ribi lesz valamelyikünk. Valaki szerint szűzen kell férjhez menni, van, aki úgy gondolja 4 partner már sok, de olyan is akad, aki megengedő és már 9 pasit is elfogadhatónak tart egy nő életében. Na most a fenti elmélet, nekem azért tetszik, mert magában rejti a változás lehetőségét. Ribancnak lenni végre nem egy statikus állapot, nem egy örök dolog, hanem egy múló, vagy akár visszatérő momentum lehet egy nő életében. Mert nézzük csak mit üzen nekünk ez a számítás:

Pl. vegyük Marcsikát a posztból. Ő 35 éves, 18 évesen veszítette el a szüzességét és őszemérmetlensége nem általlott 28 pasival ágyba bújni. 

Egyértelműen ribanc ő, hiszen 35-18= 17 ez pedig kisebb, mint 28. No de mi a jó hír? Hát az, hogy ha Marcsink mondjuk a 29. pasiban megtalálja álmai hercegét, akivel leéli az életét, akkor egyszer csak (jó sokára) belép abba a korba, amikor is már éppen nem lesz ribanc. 

X-18 = 29

X = 47 

Tehát Marcsi 47 éves korára megszűnik ribancnak lenni. Ezt nevezzük ribanc-egyensúlyi állapotnak. Szuper, nem :)? Viszont, ha ekkor megőrül, és odacsapja a fakanalat a kelkáposzta főzelék mellé, majd inkább elmegy pasizni, akkor a kényes egyensúly felborul. Marcsi. Többé. Nem. Lesz. Tisztességes. Háziasszony.

Mondjuk érdekes, hogy pl. abban az évben mindenki ribizli, amikor elveszti a szüzességét, ez a ribancsági-origó :). 

Ami még megfogott ebben a jó kis számolgatásban az az, hogy nem mindenki egyformán ribanc. Hiszen ahogy nő a partnerek száma, úgy növekszik az egységnyi ribancság, majd ahogy telnek az újjabb pasiktól mentes évek úgy csökken. 

Persze ez csak vicc, egy kis agymenés. Nehogy valaki komolyan vegye. Nem tisztem senkiről megállapítani, hogy ribi-e vagy sem. Bár én személy szerint egy olyan nőt, akit korrekten végigkúrt egy fél falu, mert mondjuk szereti phaszt, még mindig többre tartok, mint egy olyat, aki életképtelen piócaként csüng egy férfin, kihasználva, átverve azt.

https://technikusur.blog.hu/2020/04/29/ki_szamit_ribancnak_technikus_ur_tudomany 

Az első fura dolog, ami szembe jött velem itt a blogok világában az a szintelmélet. Persze én is hallottam már, hogy valamelyik nő tízes vagy erős nyolcas, de nem gondoltam, hogy van egy objektíven elfogadott rendszer, ami lehetővé teszi a besorlást. Mert ugye elvileg, aki nekem mondjuk ötös, az másnak lehet hetes, satöbbi. Természetesen a hideg rázott ettől az egésztől, hogy hát hol marad a romantika, mi lesz a belső értékekkel? Nos egy alany szintje igazából azt mutatja meg, hogy milyen intenzív érdeklődésre számíthat a másik nemtől. Szóval először még szó sincs mélyebb szempontokról, csakis arról, amit a leendő partner első ránézésre meg tud állapítani, esetleg egy-két viselkedési formáról, tulajdonságról, ami a másik nem számára nagy általánosságban fontos lehet.

Itt is van egy-egy jó kis teszt, ami számokkal ugyan nem, de besorlással, kategóriákkal megmondja, hogy hol helyezkedik el az adott nő és férfi a randizási táplálékláncban. Érdekes, hogy magyarul nem nagyon találtam jobbakattaláltam ebben a témában. Ha valaki esetleg kapásból tud jobbakat, az linkeljen. Érdekesség képpen lehet tanulmányozni még az "arcpalettát" az is segít az osztályozásban. 

https://www.ferfihang.hu/2018/07/14/teszt-ferfiaknak-mennyire-vonzo-on-a-nok-szamara/

https://www.ferfihang.hu/2018/07/12/teszt-noknek-mennyit-er-on-a-huspiacon/

Szerintem szórakoztató kis tesztek ezek, megsértődni felesles rajtuk. Én pl. az esélytelenek nyugalmával konstatáltam, hogy -5 ponttal indulok kapásból :D. :D (innen szép nyerni, mi?:)) . 

Na de mire jó ez és mennyire vegyük komolyan? Szerintem ez azoknak jó, akik el vannak keseredve és dunsztjuk sincs hova pozícionálják magukat a húspiacon, és egyáltalán ki legyen a célcsoportjuk, akiknél még sikerük is lehet. Esetleg segít megérteni, hogy miért volt valakinek kudarc a párkeresés, mert az ok lehetett az, hogy alul vagy felül értékelte önmagát, és aszerint a fals kép szerint keresgélt. De mimimum annyi haszna lehet, hogy legalább leül az ember, összeszedi, hogy mije van, és hogy ehhez képest milyen partnerre vágyik. Szerintem a társkeresési "balszerencse" oka legtöbbször az, hogy az emberek többségének halvány lila gőze nincs saját magáról, és csak valami felszínes klisét keres a másikban, nem azt, ami valóban fontos. 

Vannak, akik teljesen a megszálottjává váltak ennek az elméletnek. Hirtelen két-három kommentelő jut most eszembe, akik kábé mindent ezzel magyaráznak. Én úgy gondolom, hogy ismerkedéskor ezek a szintes játékszabályok, meglátások, összefüggések abszolút helytállóak lehetnek, de a "szintezés" szerintem itt meg is kell, hogy álljon. Én úgy gondolom, hogy egy már meglévő párkapcsolatban kialakult válság sokkal több és mélyebb összetevőt rejt, mint hogy egy a főleg külső tulajdonságokra alapozó elmélettel meg lehessen azt magyarázni. 

Hogy ki, mihez kezd ezután az információval a saját szintjéről, meg azzal, hogy nagyjából be tudja lőni, hogy mások hol helyezkedbek el, az már csak rajta áll. A pasiknak azt javasolják, hogy a biztos siker érdekében a náluk minimum két szinttel alacsonyabban "fekvő" nőkkel ismerjedjenek, vagy, ha az már a "bottal sem" kategória, akkor érdemes szintet növelni. Ez szerintem egy egész jó tanács: vagy érje be az ember azzal, amit kaphat, vagy tegyen érte, hogy jobb járjon neki. Ez szerintem teljesen logikus. 

Ami a gondom ezzel az egésszel az az, hogy nekem ez kicsit olyan, mint a horoszkóp. Vannak az elméletnek olyan elemei, amire az ember rácsodálkozik, hogy "jé tényleg! ", pont mikor azt látod leírva, hogy a csillagok szerint egy vad, izgalmas szerető vagy :D. De azt is látom, hogy vannak kivételek szép számmal. Elég sokan férfiak és nők szaladgálnak, élnek boldogan a szintjükhöz túl jó/túl rossz partnerrel, ez csak véletlen lenne? Vagy esetleg tényleg van valami megmagyarázhatatlan, számszerűsíthetetlen (van ilyen szó :) ?) faktora a társkere sésnek?